Aukciós tétel adatai
Budapest, 1888, Athenaeum R. Társulat kiadása (Athenaeum Nyomda, Bp.), 231 p. + [1] p. + [20] t.: ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Az ember tragédiája. Drámai költemény. Írta: Madách Imre.
Második, öt rézfénymetszettel bővített díszkiadás. Zichy Mihály húsz, szövegközti, fekete-fehér, egész oldalas, hártyapapírral védett (Angerer Gy.-féle rézfénymetszet, nyomtatta: Pisani) illusztrációjával kiegészített kötet. Nyomtatta az Athenaeum Nyomda, kötötte Gottermayer Nándor Könyvkötői Műintézete Budapesten. Az előlapon tollal beírt, névre szóló, dátumozott ajándékozási bejegyzés látható.
Kiadói egészvászon díszkötésben lévő példány feliratozott, dúsan aranyozott, több színű, dombornyomott, romantikus mintavilágú, keretes címfedéllel és könyvgerinccel, levélmintás, dúsan aranyozott kiadói előzéklapokkal, díszkeretes címlappal és belívekkel, szépen körbe aranyozott lapélekkel, dombornyomott, keretes, középdíszes hátlapon a kötészet feltüntetésével, hiánytalan, megkímélt, megőrzött, gyűjtői állapotban.
A kötet illusztrátora, Zichy Mihály (Zala, 1827. október 14. – Szentpétervár, 1906. március 1.) festő, grafikus, retusőr, illusztrátor, a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja. Pesten Marastoni Jakabnál, Bécsben Waldmüllernél tanult. A cárok udvari festője lett. Húszéves korától (néhány éves párizsi és rövid hazai megszakítással) haláláig, negyvenkilenc évig dolgozott Oroszországban. 1874-től Párizsban élt, majd 1881-ben visszatért Szentpétervárra és főleg könyvillusztrációkkal foglalkozott (Madách Imre: Az ember tragédiája, Arany János: Balladák. Petőfi, majd Lermontov, Gogol, Puskin könyvillusztrációk). A cári udvar kérésére (belső használatra) színvonalas erotikus tárgyú rajzokat is készített.
Előszó
Részlet a könyvből:
ELSŐ SZÍN.
(A mennyekben. Az Úr dicstől környezetien trónján. Angyalok serege térden. A négy főangyal a trón mellett áll. Nagy fényesség.)
Angyalok kara.
Dicsőség a magasban istenünknek,
Dicsérje őt a föld és a nagy ég,
Ki egy szavával híva létre mindent
S pillantásától függ ismét a vég.
Ő az erő, tudás, gyönyör egésze,
Részünk csak az árny, melyet ránk vetett,
Imádjuk őt a végtelen kegyért, hogy
Fényében ily osztályrészt engedett.
Megtestesült az örökös nagy eszme,
Im a teremtés béfejezve már,
S az Úr mindentől, mit lehelni enged,
Méltó adót szent zsámolyára vár.
Az Úr.
Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Év-milliókig eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell.
Vissza