Radnóti Miklós/Vas István/Apollinaire, Guillaume: Guillaume Apollinaire válogatott versei (Radnóti Miklós által dedikált példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)

Flora mundi. no. VI.
Guillaume Apollinaire válogatott versei. Szerkesztette: Radnóti Miklós és Vas István.
A köteben összegyűjtött verseket szerezte: Guillaume Apollinaire.

A kötet feliratozott előlapján Radnóti Miklós névre szóló dedikációja olvasható:
"Nagyfalusi Jenőnek barátsággal: Radnóti Miklós 1940. augusztus"

A dedikáció íróját nem kell bemutatni. Ugyanakkor a címzettje is említésre méltó alakja a magyar irodalomtörténetnek.
Nagyfalusi Jenő (1901–1944) költő, szerkesztő Segesváron született, ötéves korában került Szegedre, és ez nagyban meghatározta pályáját. 1919-ben érettségizett a piarista gimnáziumban, de tehetségének köszönhetően ekkor már Juhász Gyula pártfogását élvezte. Ebben az évben ugyanis megnyerte a Dugonics Társaság költői pályázatát, és Juhász mutatta be őt a nyilvánosság előtt: cikkben ajánlotta a fiatal költőt az olvasók figyelmébe. Nagyfalusi ezután a budapesti, majd a pécsi egyetem német-francia szakos hallgatója volt, és amikor 1924-ben Juhász és Kosztolányi Pécsett lépett fel közös esten (amit nagyrészt Nagyfalusi szervezett), Juhász az ő hónapos szobájának vendége volt.
A középiskolai tanár végzettségű Nagyfalusinak több verseskötete is megjelent, emellett 1925-ben fontos irodalmi lapot alapított és szerkesztett Symposion címmel, amelyben publikált pl. Halász Gábor, Szerb Antal, Sárközi György, Kerényi Károly, Féja Géza, Szabolcsi Bence, Várkonyi Nándor. A rövid életű lapot hamar ellehetetlenítették; Nagyfalusinak azonban ez nem szegte kedvét: később Kronosz címmel alapított folyóiratot. A pécsi évek után Pestre költözött.
Az irodalmi tervek mellett „szerénysége, szelídsége folytán a saját személyi dolgát sehogysem tudta megoldani. Nevelősködött módos polgárcsaládnál – tudjuk, hogy még megbecsülés esetén is milyen alárendelt viszonyt jelentett ez. Egy ideig tanított a zsidó gimnáziumban is, s közben krajcárjait szellemi célokra fordította. […] Uralkodó vonása az ártatlanság volt; ezt nem tűrte ama bűnbe esett kor” – írta róla Féja Géza. (Idézi: Dévényi Iván: Kállai Ernő és Nagyfalusi Jenő. Látóhatár, 1970. márc. 1. 379–384.)
Radnótival 1936 óta bizonyosan ismerték egymást: a haladó szellemű Vajda János Társaság 1936. május 23-án tartott „Exotikus és primitív népek költészete” estjén Nagyfalusi bevezető előadása után az elhangzott versek egyik fordítója Radnóti volt, aki nagy valószínűséggel szintén jelen volt az eseményen. (Exotikus és primitív népek költészete a Vajda János Társaság előadóestjén. Pesti Napló, 1936. máj. 23. 12.) Később többször publikáltak azonos helyen, pl. Kassák Munka c. lapjában (1936 nov.), de a kapcsolattörténet adatok hiányában meglehetősen hiányos: ezért is jelentős a személyes ismeretséget bizonyító dedikált kötet. A dedikáció „barátsággal” szava arra utal, hogy valós kapcsolat volt köztük.
Nagyfalusi Jenő könyvtára és iratanyaga azonban 1944-ben megsemmisült. Vas István írta le, hogy mielőtt Nagyfalusit 1944-ben munkaszolgálatra elvitték, saját maga gyújtotta fel lakását, ezzel a fasiszták helyett az enyészeté lett minden. Nagy veszteség ez, mert pl. Juhász Gyula saját kötetei és kéziratai mellett sok mást is adott neki saját könyvtárából – pl. nagy valószínűséggel a neki dedikált Ady-köteteket is, amelyek ekkor szintén megsemmisültek. (lásd: https://www.delmagyar.hu/szeged-es-kornyeke/mirol-mesel-juhasz-gyula-konyvtara-2244781/) Hogy a Nagyfalusinak dedikált Radnóti-kötet miképpen maradt meg mégis – ma még megfejtésre váró történet.

A költő-szerkesztő a Holokauszt áldozata lett.

A dedikáció ismert a kutatás előtt: 387. számmal szerepel a Radnóti Miklós dedikációit összegyűjtő és közreadó kötetben (Bíró-Balogh Tamás: Könyvvel üzenek néked. Bp., 2016.)


Cs. Szabó László tanulmányával és Pablo Picasso rajzával közreadott kötet.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány két szannel feliratozott címfedéllel, feliratozott könyvgerinccel, a műfordítás-sorozat címének feltüntetésével ellátott hátlappal, tiszta belívekkel, hiánytalan, megőrzött gyűjtői állapotban.


A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - szegedi irodalomtörténész - munkája.