Szalay Ferenc (1931-2013): Esti ima 1960 - tempera, farostlemez 22 cm x 23 cm

Tartalom

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő. 1951-1956 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Pap Gyula, Szőnyi István és Pór Bertalan tanítványa volt. Hódmezővásárhelyen működik 1956-tól. 1964 óta a szegedi Tömörkényi István Művészeti Szakközépiskola tanára, majd igazgatóhelyettese volt. Nyugdíjazása óta is oktatással foglalkozik. Tanulmányúton járt Németországban, Párizsban. A Vásárhelyi Iskola kiemelkedő képviselője, a realista festészet egyik meghatározó alakja. Pályája elején stilizált és monumentális képzetű figurális alkotásokat készített, amelyek leginkább Kurucz D. István és Barcsay Jenő hatásáról tanúskodtak. Rövidesen rátalált egy sajátos kifejezési módra. Rajzos életszerű formaképzéséhez reneszánsz gyökerű, lírai színkezelés társult. Kezdettől fogva az alföldi táj, az itt élő parasztemberek élete foglalkoztatja, a jelenségek alakulása, változása érdekli. Munkásságának legjelentősebb darabjait a '60-as években hozta létre. Műtermében ekkor kivételes érzékenységű, verista éleslátású képek, poétikus hangú, szimbolikus kompozíciók születtek (Cantata profana, Műteremrészlet, Egyedül, Vonaton, Ölelkezés, Életfa). Sz. alkalmanként elhagyta a realista ábrázolás kötöttségeit, és helyettük expresszív, szürrealista módszereket alkalmazott. Az 1960-as, 1970-es években többször a többosztatú, ikonosztáz-szerű kifejezési formát alkalmazta (Történelem, Tavasz, Tél és Nyár). A következő évtizedekben munkássága tárgyilagosabb, visszafogottabb jelleget nyert. Előtérbe kerülnek a tárgy- és környezetábrázolások, amelyek között kiemelt szerepet kapnak az ablakok, asztalok, egyben a konyha- és szobabelsők. Jellegzetes, beszédes tárgycsoportokkal emlékezik a tragédiákra. Szobrászattal és mozaiktervezéssel is foglalkozik. 1958-tól számos hazai és külhoni kiállításon szerepelt. Díjak: Derkovits-ösztöndíj; Munkácsy-díj; Tornyai-plakett; Koszta-plakett; Érdemes Művész; római ösztöndíj; SZOT-díj; a szegedi Nyári Tárlat nívódíja, 1965 és 1975. Számos monumentális mű alkotója (freskó, pannó, mozaik, kerámia és secco). Képviselve van a Magyar Nemzeti Galériában, a szentesi Koszta József Múzeumban ls a hódmezővásárhelyi Tornyai J. Múzeumban. Vissza