Sztálin önéletírása

Fülszöveg

Joszif Sztálin, a terror, a megfélemlítés, a koncepciós perek sátáni mestere az önéletrajzát írja. A szüleiről és az iskoláiról ír, a szövetségeseiről és a szerelmeiről, s arról, hogy az egykori Joszif Dzsugasvili, a jelentéktelen vidéki forradalmár, akinek már gyermekkorában az irgalmat nem ismerő Rettegett Iván volt az eszményképe, hogyan lett Oroszország kíméletlen és kérlelhetetlen ura.
Sztálin azonban a félelmeiről is ír.
Igen, a korlátlan hatalmú Sztálin fél. A távoli Mexikóvárosban ugyanis Lev Trockij hozzáfogott, hogy megírja Sztálin életrajzát. És Trockij az egyetlen, aki lerombolhatja a hatalomnak azon rejtelmes misztériumát, melynek révén Sztálin uralkodik. Mert ha Trockij gondos aprólékossággal egymáshoz illeszti Sztálin életének kisebb-nagyobb mozzanatait, fölfedheti azt a bűnt, amely még Sztálint is a porba sújtja.
E különös erejű kettős életrajzban Richard Lourie, az orosz történelem avatott ismerője döbbenetes erővel idézi meg azt a légkört, amely a világ eme táján hosszú évtizedekig meghatározta az emberek közérzetét.
A regényben, amelyben Sztálin és Trockij mellett sok más jól ismert történelmi alak is felvonul, mesterien keveredik valóság és fikció, s a valóságos tények és események oly szerves egységbe szövődnek a szerzői fantázia világával, hogy az olvasó joggal kérdezheti: lehet, hogy sztálin valóban megtette azt?
De vajon mi lehet ez a rejtelmes titok?
Sztálint ez idő szerint semmi a világon nem aggasztja jobban, mint hogy mit ír róla Lev Trockij. Vissza