A kék köd órájában

Fülszöveg

Javorov a bolgár irodalom egyik legnagyobb és legeredetibb tehetsége, a bolgár líra huszadik századi megújulásának vezéralakja. Ő vitte be először a bolgár lírába a kételyt, a töprengést, amely a dolgok mélyére ás, az eldönthetetlen kérdések riadalmát és nyugtalanságát; a szenvedések végeérhetetlen körét; a halál kíséretét; a magány iszonyát és a még nagyobb iszonyt, annak tudatát, hogy soha sehol nem lehetünk egyedül; a meghasonlás gondolatát. Kifejezési eszközei is merőben újak a bolgár irodalomban. Nyelvteremtő és formaalkotó képzelete gazdagította hazája költészetét, kitágította a költők képalkotó fantáziáját, hajlékonyabbá tette a költői nyelvet.
Első verseiben a botevi hagyományt folytatja: a szociális lázadás költőjeként indult. De forradalmisága nem olyan egyértelmű, mint Botevé vagy Petőfié. Lázad a szociális igazságtalanságok ellen, de ugyanakkor szkeptikus is, mintha az "örök" rossz ellen lázadna. A társadalmi lázadás indulatait tolmácsolta, de magára maradt. Egyedül kellett keresnie a nagy eszmét, az igazságot, amely értelmet adhat életének. A lét értelmét az agrármozgalmak vérbefojtása után a macedon függetlenségi harcban találta meg. Egy szabadcsapattal nekivágott a hegyeknek, vállalva a nélkülözést, kockára vetve életét. A macedon felkelés azonban elbukott, Javorov barátai elestek. A kétségbeesés fokozta szenvedélyének feszültségét, s aktivizálta a tudat alá gyűrt látomásokat.
Írásaiban elválaszthatatlanul egymásba olvadt a való és valószerűtlen, az álomvilág és a realitás. Vissza