A császár új elméje

Előszó

Sok neves matematikus és fizikus találja nehéznek, ha nem lehetetlennek, hogy olyan könyvet írjon, amelyet a nem szakmabeliek is megérthetnek. Mindeddig feltételezhettük, hogy Roger Penrose, a világ egyik legnagyobb tudású és legkreatívabb matematikai fizikusa is ezek közé tartozik. Bár akik olvasták nem szakmai cikkeit és előadásait, azok más véleményen lehettek. Ám még nekik is örömteli meglepetéssel szolgált, hogy Penrose munkái közepette időt szakított magának, és egy csodálatos könyvet írt a tájékozott laikusok számára. Hiszem, hogy ez a könyv klasszikus mű lesz.
Noha a könyv fejezetei széles körben ölelik fel a relativitáselméletet, a kvantummechanikát és a kozmológiát, központi témájuk az, amit a filozófusok az "értelem-test" problémának neveznek. Az "EMI" (erős mesterséges intelligencia) hívei már évtizedek óta próbálnak minket meggyőzni arról, hogy egy vagy két évszázadon belül (egyesek ezt az időt ötven évre csökkentették!) az elektronikus számítógépek minden olyat meg fognak csinálni, amire az emberi értelem képes. Az ifjúkorukban olvasott tudományos-fantasztikus könyvektől ösztönözve, és azon meggyőződésükben, hogy értelmünk ( ahogy Marvin Minsky egyszer kifejtette) egyszerűen "hús-vér számítógép", magától értetődőnek tartják, hogy az öröm és a fájdalom, a szépség és a humor értékelése, a tudatosság és a szabad akarat olyan képességek, amelyek természetes módon kerülnek majd színre, amikor az elektronikus robotok algoritmikus viselkedése elég összetetté válik.
Egyes természetfilozófusok (különösen John Searle, akinek közismert, kínai szoba elnevezésű gondolatkísérletét Penrose részletesen tárgyalja) hevesen ellenkeznek. Vissza